A TÖRTÉNETRŐL

Kevesen tudják, de a sorozat alapjául szolgáló regény történetét Caridad Bravo Adams írónő a cári Oroszországban helyezte el, a főhősnőt Lisavetta Kerloffnak hívták, öccsét Dimitrijnek (innen Dimitrio oroszos neve), katonatiszt kérőjét Fedor Lavrezkynek (José Luis elődje), Alejandro megfelelője pedig Alejandro Keraline volt, egy orosz herceg. A könyvben az olyan mellékszálak nem kapnak helyet, mint például Finita és Dimitrio szerelme, ezeket María Zarattini emelte be az első tévés változatba.

A sztoriból a 2013-as verzió előtt két nagysikerű kosztümös telenovella készült, az első 1983-ban Bodas de odio (A gyűlölet esküvői) címmel, Angelli Nesma is főleg ez alapján a változat alapján dolgozott, tekintve, hogy a 2003-as Amor real (Igaz szerelem) Adela Noriegával és Fernando Colungával olyan nagy sikert ért el világszerte, hogy nem akarta volna az időben közelebbi elődöt utánozni. Érdekesség, hogy mindkét korábbi változatot María Zarattini adaptálta, egy-két különbséggel. A főbb karakterek neveit is ebből a verzióból kölcsönözték a Szerelem zálogba írói.

Míg a regényben abszolút a történelmi kor határozza meg a szereplők erkölcsi értékrendjét, a tévés verziókból fokozatosan kiveszik a történetnek ez a társadalmi vetülete. Míg a Bodas de odio a mexikói forradalmat közvetlenül megelőző évtizedekben játszódik valamikor a századforduló tájékán, Pueblában és Zacatecasban, melyek létező városok, és a pénzét a születőben lévő mexikói iparba fektető Alejandro karakterével reflektál a társadalmi változásokra, az Amor realban Zarattini sokkal korábbra (a XVIII. század közepére) és képzeletbeli falvakba (Ciudad Trinidad, Barranquilla) helyezi a konfliktusokat, és a történelmi környezet is inkább csak díszlet az eseményekhez. A Lo que la vida me robó az első, mai korba helyezett változat, ahol a főhősök korábbi előképeikhez képest sok esetben modernebb gondolkodásúnak, lobbanékonyabbnak és meggondolatlanabbnak tűnnek, Montserrat például mindkét szerelmével ágyba bújik a sztori alatt, aminek a gondolatától Magdalena vagy Matilde a korábbi verziókból versenyszerű ájuldozásba kezdenének.

A főbb különbségek közé tartozik a különböző változatok között például María karaktere, aki a könyvben még Natashaként szerepel, és Alejandro gyerekkori barátja, akit magas intellektuális képességei jutalmazásaként megtesz birtoka adminisztrátorának. A tévés változatok közül csak Antonia (Chantal Andere karaktere az Amor realban) ilyen művelt, a Bodas de odio és a Lo que la vida me robó Maríája inkább csak egy felkapaszkodó cseléd.

Különbözik az egyes változatokban María segítőjének személye is, a könyvben és az Amor realban egy pénzéhes, boszorkányra hajazó nyanya segíti a lányt céljai elérésében (az Amor realban Beatriz Sheridan játssza ezt a karaktert), míg a két másik változatban egy gonosz intéző (Juventino) beszéli tele a fejét mindenfélével.

A történet egyik izgalmas szakasza, mikor José Luis Alejandro birtokára kerül, ám neki nincs fogalma a kilétéről. A könyvben eredetileg José Luis sosem dolgozott Alejandrónak, az orosz télben megsebesülő katona vendégként kerül a birtokra, ahol hónapokig ápolják, majd mikor rájön, hogy volt szerelme már mást szeret, hagy egy levelet, és le is lép örökre, nem bolygatja tovább a szerelmesek életét.

A sorozat címe (Lo que la vida me robó – Amit az élet elvett tőlem) az Elfújta a szél című híres regény és film spanyol címére (Lo que el viento se llevó – Amit elfújt a szél) rímel, nem véletlenül, hiszen a két történet sok ponton hasonlóságokat mutat egymással, a kényszerházassággal és a főhősök közti kutya-macska harccal az élen.